Eddig sem a fair kifizetésekről volt híres a Spotify, már ami a zenészeket illeti. Nélkülözhetetlenségre és kényelemre építve a platform mára uralja a zeneipart, de a százmillió dolláros exkluzív podcastos dealekkel tulajdonképpen zenecégből médiacéggé vált. Csak éppen nem építette ki az ehhez szükséges céges folyamatokat.
Ha nem különösebben ráz meg minket a Joe Rogan-botrány a Spotify-on, akkor sem kell túl sokáig kutakodni, hogy fairtől távol álló gyakorlatokat találjunk a zenestreaming-óriás körül. A The New Yorker magazin szerzője egyenesen „örül, hogy kicsit szenvedni látja” a Spotify-t: szerinte ugyanis a platform zenészek kizsákmányolásán keresi magát betegre. A szerző hosszabban írt a platformmal szemben érzett ellenszenvének okairól.
A tények: a Spotify átlag 0,4 dollárt fizet egyetlen zenelejátszásra. Ezen az összegen aztán a zenész, a kiadó és más szakmai szervezetek, akik részesednek a jogdíjból még tovább osztoznak. Ezzel az átlaggal (ami kisebb hírű zenészeknél még kevesebb) ezer streamelés után mindössze négy dollárnál járunk. Ezzel a felállással a szupersztár előadók és kiadójuk így is hatalmasat kaszálnak, míg a kisebb elérésű zenészeket teljesen kiszolgáltatja. A zenéjüket mindenki itt fogja hallgatni, albumot már senki sem vesz, és bár a platform ismertté teheti őket, ezt az elérést nem tudják pénzre váltani.
