A covid kitörése óta nem jártam Londonban, de most hirtelen a nyakamba szakadt egy villámlátogatás. Nem ez volt a terv, csak egy necces átszállás Lutonban így hozta. A lekésés esetén életbe lépő B terv, a másnapi tovább utazás sem volt nagy kiadás, csak jó egy kis plusz bumli át egy másik városba, másik reptérre.
Amikor konstatáltam, hogy a Wizz Air hónapok óta nem késő járata éppen az én napomon hagy benne több
mint egy órát, csak egy pillanatra voltam morcos. Az optimális útvonal a másik járathoz ugyanis Londonon át vezetett. A szigorú brit tranzitszabály szerint a lehető leggyorsabban és legegyszerűbben kell az átutazónak eljutnia a másik reptérre, ezen belül Londonban a King’s Cross-Victoria buszállomás szakaszt kellett az induló busz menetrendjéhez optimalizálva teljesíteni.
Jól esett egy részét gyalog, nézelődve megtenni, hiányzott már a londoni hangulat. Amelyen a covid semmit se változtatott.
