Elmentünk megnézni, hogyan készülnek a táblás csokik, drazsék és mártott gyümölcsök a chocoME csokoládémanufaktúrájában. A chocoMe öt éve szerepelt a Forbes-ban, Mészáros Gábor alapító akkor többek között az eperszeletek optimális dőlésszögéről, a kézműves szó által okozott hideglelésről és a külföldi piacszerzés nehézségeiről mesélt. De arról keveset beszélt, hogy mennyire aprólékos munka minőségi csokoládét gyártani.
Egy olyan kijelentése volt csak Mészáros Gábornak, a chocoMe csokoládémanufaktúra alapítójának, amit egyszerűen nem hittem el. „Az új kollégák még bele-bele esznek a készülő csokoládéba, de egy idő után megunod, egyszerűen megcsömörlesz tőle.” A fotós kollégával, Sebestyén Lacival épp tele volt a szánk valamelyik alapanyaggal, covid ide vagy oda, nyalogattunk az ujjunkról a maradékot, és hitetlenkedve néztünk össze. Kívülről mindketten kizártnak tartjuk, hogy ezt meg lehessen unni.
A végtermék csomagolás közben – hosszú idő, mire a csoki eljut idáig.
A chocoMe az ország legnagyobb csokoládémanufaktúrája, az üzemben minden egyes táblás vagy töltött csoki, drazsé kézzel, egyedi recept alapján készül. A cég központja Angyalföldön van, itt működik két üzem a táblás csokiknak, drazséknak és mártott gyümölcsöknek, míg a töltött csokoládék Zsámbékon készülnek. A chocoMe organikusan fejlődött egészen a járványig. A 2019-es eredmény már 911 millió forint volt, 2020 első hónapjaiban úgy tűnt, meglesz az egymilliárdos bevétel, de a járvány közbeszólt, 555 millión állt meg a mutató. „A forgalmunk majdnem egyharmada a repterek adták, felépítettünk egy olyan modellt, amivel rá tudtunk startolni a duty free boltokra” – magyarázza Gábor, hogy miért felezte le az árbevételt a pandémia.
