„Vidékre költöztünk, és a csomagolás közben ezen értékes könyvet valamelyik ismerős asszony ellopta, és mert annak hiánya a háztartásba nagyon érezhető, miért is bátorkodom bizalommal önökhöz fordulni, és ha lehetséges egy ilyen könyvet utánvéttel az alanti czímemre megküldeni méltóztasson” – a Váncza és társa vegyipai gyárnak címzett 1956-os levelet Verrasztó Gábor idézi A Váncza család című könyvében. A szóban forgó értékes könyv, az ikonikus Váncza süteményeskönyv számtalan kiadást élt meg, és fontos marketingeszköz volt ifjabb Váncza József, a magyar sütőporgyártás atyjának kezében.
Ha valamelyik forgalmas fővárosi helyszínen megjelentek a Váncza zenélő reklámautói, több száz érdeklődő gyűlt köréjük.
Egy rühesség elleni szeren dolgoztak
Az idősebb Váncza József a gyógyszerészkedés mellett imádott fényképezni, és 1900-ban ő jutott ötödikként autóhoz Magyarországon. „Egy háromkerekű, nyitott Benz kocsihoz, akkoriban még hátramenet sem volt benne” – meséli dédapjáról a 61 éves Váncza József, a SZTAKI Mérnöki és Üzleti Intelligencia Kutatólaboratóriumának vezetője (a Forbes 2016-os Kód című különszámába készítettünk vele interjút SZTAKI-s munkájáról). Ő a negyedik József a Váncza-dinasztiában.
Az automobilokért nagyapja, az ifjabb Váncza József is rajongott, volt Adlerje, Opelje, bejárta velük a Kárpát-medencét. Kárpátalja különösen közel állt a szívükhöz, mert onnan, Perecsenyről származik a család. „Sokszor olyan terepen ment, ahová most sem mernék autóval behajtani” – mondja róla unokája. A kettes számú Váncza József szíve szerint gépészmérnöknek tanult volna, csak apja kérésére döntött a gyógyszerészet mellett. „De a bütykölhetnékje egész életében megmaradt.”
Ezt a rajongását a patikába is áthozta, apjával sokat kísérleteztek. A családi legendárium szerint a sütőpor megszületése is ennek köszönhető. Apa és fia 1922-ben eredetileg egy rühesség elleni szeren dolgoztak, amikor mellékesen rájöttek a sütőpor receptjére a fővárosi Erzsébet körúti családi fészek egyik hátsó szobájában. Találmányukat 1925-ben Váncza sütő-krémpor néven védjegyezték. Amikor a villámgyorsan felfutó kereslet miatt kinőtték a lakásukat, először a Tavaszmező utcában, majd a Ludoviceum utca (ma Korányi Sándor utca) 28. alatti bérelt házban gyártottak.
Az ifjabb Váncza József érettségi tablóképe.
Ebben az időben a Nestlé és az Oetker termékei is kaphatók voltak Magyarországon, illetve itthon mások is kísérleteztek sütőporgyártással. Török Róbert, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója azt mondja, ekkoriban az Oetker volt a piacvezető, mert az volt a legtőkeerősebb gyártó. A Váncza-gyártmányok összetételükben és a keverés technológiájában különböztek versenytársaikétól, és ez minőségben a német Oetker mellé emelte őket.
Az idősebb Váncza 1925 elején átadta az üzletet fiának és fia barátjának-üzlettársának, a neonreklámokkal foglalkozó gépészmérnöknek, Feigl Gyulának (ő később Fóthy Gyulára magyarosította a nevét). „Dédapám három dologhoz ragaszkodott: bármit találnak ki, az Váncza név alatt kerüljön fogalomba, bármikor biztosítsanak neki ott állást, és ha szükségesnek látja, visszavehesse a fiataloktól a jogokat” – mondja a 4. Váncza József. Erre azonban nem került sor, a cég szépen fejlődött, amiben kiemelt szerepe volt az ifjabb Váncza kivételes marketingvénájának.
Megőriztem függetlenségem a banktőke karmaitól
„Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral!” – a Váncza történelmétől elválaszthatatlan ez a reklámszlogen. Reklámfilm is készült hozzá, László Endre, az első magyar rádiós szappanopera, A Szabó család rendezője készítette. Ráadásul üzleti szempontból is eléggé önazonos ez a felszólítás, mivel az ifjabb Váncza is nagyon innovatívan építette a céget. Alig telt el öt-hat év a sütőpor feltalálása óta, a Vánczának – részben egy nagyon tudatos, de valamennyire mégis zsigerből jövő marketingstratégiának köszönhetően – már tizenhatezer viszonteladóból álló, országos hálózata volt. Ha valamelyik forgalmas fővárosi helyszínen megjelentek a Váncza zenélő reklámautói, több száz érdeklődő gyűlt köréjük.
Nagyapja vállalkozásában a gyártás és a logisztika elválaszthatatlanul összefonódott, az autókon és a Váncza utazó ügynökein sok múlott – emeli ki ma Váncza József, aki maga is a termelési informatika elismert szakértője. Komoly járműflottájuk volt. „Nagyapám mindenféle teherautót összeszedett, egyik oldalukat sárgára, a másikat pirosra festették. Azt mondta, azért jó egy ilyen kétszínű flotta, mert úgy tűnik, mintha kétszer ennyi autó szaladgálna az utakon.” Az autók terítették vidéken a termékeket, a városokban a Hangya Fogyasztási Szövetkezet volt a partnerük, erről József lánya, Váncza Judit mesélt a Múlt-idő magazinnak 1996-ban.
A termékeken a betűtípust, a színeket, a dizájnt konzekvensen megőrizték egészen 1945-ig, Váncza József szerint ennek nagy szerepe volt a brand kialakításában. Szerencsés tényező volt az üzlet építésében, hogy üzlettársa, Fóthy Gyula menedzselte a neonreklámokat. A Váncza-marketing fontos lába volt a városszerte elhelyezett gigantikus fényreklámok sora. Az Oktogonon volt az első. Ott, ahol most olyan luxusmárkák hirdetik magukat, mint a Rolex, az 1930-as években a Váncza Keksz neve fénylett.
Bár a sütőpor volt a húzótermék, és erre alapozva kezdték építeni a céget, messze nem ez volt a legjövedelmezőbb. Eleinte a sütőpor mellett krémport (mai nevén pudingport) és limonádéport készítettek, majd ráálltak a jövedelmezőbb keksz- és nápolyigyártásra. Vánczáék kísérletezték ki 1928-ban az első magyar leveskockákat is.
A Váncza vegyipari termékeket is gyártott, de maradtak a háztartási vonalon. Náluk készült például a Sol nevű súrolópor és kékítő. Ifjabb Váncza ajándékokkal motiválta viszonteladóit: a kategóriákba sorolt partnerek az eladásoktól függően kaptak jutalmakat a ceruzától az értékes karlsbadi porcelánon át a drága edénykészletekig. „Minden egyes üzleti papíron volt valami reklám is, vagy képeslap formában rögtön visszaküldhető volt a rendeléssel együtt. Persze ez ma már rendkívül egyszerű, mert küldünk egy mailt, és kész, de akkoriban mindent a posta hozott” – mondja József.
Gyorsan kinőtték a Ludoviceum utcát, a sütőpor és krémporok melletti többi termék 1924-től Kőbányán, a korábbi Braun Likőrgyárban készült. Itt azonban csak másfél évig gyártottak, mert nem volt kifizetődő, így mielőtt csődbe mentek volna, abbahagyták az ottani tevékenységet. Közben viszont a Ludoviceum utcában felfejlesztették a sütőporgyártást. A Váncza és társa gyár 1925 és 1930 közé tehető fénykorában háromszáz embert foglalkoztatott, és 1931-re az eredetileg kétezer pengővel alapított vállalat passzíváinak értéke 184 ezer pengő volt.
