„Mindig háborúban vagyunk, csak néha letesszük a fegyvereket” – összegzi Kováts Adél a Radnóti Színház és az ország elmúlt két évét november elején, a covidjárvány negyedik hullámának felfutó szakaszában. Nem meglepő, hogy erős hasonlatot használ, szakmailag és személyesen is nagyon nehéz időszak van mögötte. Már a harmadik olyan színházigazgatói évadába vág bele, amit újra és újra átír a járvány, ráadásul idén elveszítette az édesanyját, átszenvedett egy covidbetegséget, és megküzdött lánya komoly egészségügyi problémáival. A most megjelent Forbes Life címlapsztorijában részletesen elmondja véleményét. Ízelítő a cikkből.
A 2021-es forbes Life már kapható az újságosoknál!
A Nemzeti Színházról, ahol három igazgatóváltást is megélt, majd 1991-ben felmondott
„Vámost Csiszár Imre követte, majd Ablonczy László. Akkorra már sok olyasmi történt a színházban, amivel szakmailag nem teljesen értettem egyet. Sok kolléga elszerződött a váltásokkal, és elindult egy olyan törekvés, hogy kiemelt helyzetbe akarnak hozni, azt éreztem, hogy a színház arcának próbálnak feltolni. Nem akartam ebbe a »nemzet csalogánya« szerepbe bekerülni, miközben már nem tudtam azonosulni az intézménnyel. Úgy gondoltam, veszélybe került a szuverenitásom, amiért ott és máshol is megküzdöttem. (…)
A Nemzetiben találkoztam a legendás színészek utolsó generációjával, ők még úgy léptek színpadra, hogy mindig ki kellett tölteniük a teret a nagyságukkal, még az előadáshoz képest is. Ma már talán ez sehol nem így működik, a színpad sokkal inkább az egyenjogúság terepe, egy demokratikus hely, nálunk a Radnótiban mindenképpen.”
