Alsó hangon hatvanféle vízum és zöldkártya közül válogathatunk, ha megcélozzuk az USA-t, bár ez önmagában sosem volt egyszerű feladat. Az amerikai külpolitikai szelek változékonysága mellett ember legyen a talpán, aki kapásból tudja, melyikre jogosult, melyikre lehet jogosult, és milyen élet vár rá, ha egyszer kijut. Hogy a skála két végét említsük, attól függően, hogy állunk anyagilag és idegileg, szurkolhatunk, hogy kihúzzanak a lottón, vagy egyszerűen meg is vehetjük a biztonságot jelentő zöldkártyát, de alább inkább egy olyan történetet mesélünk el, ami a régi amerikai álomra példa: amikor az érdem elegendő a biztonsághoz.
Vízum vs. zöldkártya
A vízumszerzésben nemcsak a bürokráciával túlterhelt igénylés a nehéz. Már az sem kis feladat, hogy valaki megtalálja a számára megfelelő vízumtípust, és ha első körben úgy látja, nem jogosult rá, egyáltalán eljusson egy olyanig, amivel labdába rúghat. Az ábécé szinte összes betűje jelöl ugyanis valamilyen vízumtípust, és minden kategóriának több alkategóriája, kivétele, kiskapuja és különesete is van. Elérhetőek munkavállalói vízumok (E, H, L, O, P, R, Q stb.), tanulói vízumok (F, M, I és J-típusok), turistavízumok (B, ESTA stb.) és bevándorlói vízumok.
Az amerikai belügyminisztériumnak megfelelő Department of State honlapján összesen harminchét féle nem bevándorlói és harminckét féle bevándorlói vízumot sorolnak fel.
