A Future Hungary nonprofit szervezet hosszú távú stratégiát épít arra, hogy hogyan lehet a külföldön tanuló és élő magyar tehetségeket becsatornázni a magyar munkaerőpiacra. Elképzelésük szerint nagyon sokféleképpen, és ma már haza sem kell jönni hozzá feltétlenül. Diákszervezetként indult, de ma már egy nonprofit stabil éves büdzsével, partnerekkel, termékekkel. A diáklelkesedés azonban megmaradt.
Gaál Rebekában és Priám Márkban sok közös van: mindketten a Milestone Intézetbe, majd a Cambridge-i Egyetemre jártak, mindketten válogathattak a friss elit diplomásokra vadászó cégek állásajánlatai közül, és mindketten úgy döntöttek, hogy a kint szerzett tapasztalattal végül nemcsak maguknak fognak lehetőségeket teremteni, hanem arra is, hogy Magyarország végre felzárkózzon a 21. század éllovasai közé. Lehet, hogy ezután úgy tűnik, a Future Hungary-t a fiatalkori idealizmus szülte, de már rég nem az működteti. Diákszervezetként indultak, tavaly nonprofit szervezet lettek biztos éves büdzsével, Rebekára és Márkra pedig azok a vezérigazgatók szánnak időt egy kávézás erejéig, akiket pár éve még hideghívásokkal kellett meggyőzniük.
A Future Hungary úgy indult, mint bármelyik nagyot álmodó egyetemi diákszervezet, annyi különbséggel, hogy ezt Cambridge-ben tanuló magyar diákok indították Price Márton, az akkori Cambridge-i Egyetemi Magyar Diákközösség elnökének vezetésével. A központi eleme egy évente megrendezett konferencia volt, ami a külföldön tanuló és dolgozó magyar fiatalokat kívánta összekötni magyar cégekkel és szervezetekkel, hogy itthoni szerepvállalásra ösztönözze őket. Eleinte az évente megújuló vezetőség feladatköre kimerült az aktuális konferencia megszervezésében, aztán jött az új év új elnökséggel és új konferenciával, és így tovább, míg végül rájöttek, hogy így csak ugyanazokat a köröket futják. Rebeka 2019-ben, másodévesként lett elnök, őt követte Márk 2020-ban, és ezek az évek hozták meg a fordulatot, ami után
