Egy dobosnak mindig nehezebb a csajozás. A dobszerkó takarásában ül, még a nevét is kevesebben tudják, mint a frontemberét. Dorozsmai Péter a kivételek közé tartozik: olyan legendás együttesekben játszott, mint a Korál és az East, és a könnyű- és komolyzenei színtéren legalább ennyire ismerik Tom-Tom Stúdiójáról. A rendszerváltás előtt induló családi vállalkozás mára nemzetközi filmprodukciók kedvenc hangfelvevő helyévé is vált, és körülbelül mindenki ott rögzíti a lemezét, aki a magyar zenei életben csak számít, a Quimbytől Ákoson át Presser Gáborig. A Tom-Tom és Dorozsmai Péter sztorija a júniusi Forbes magazinban.
Ez egy részlet a Forbes magazin júniusi számából, a teljes cikket itt tudod elolvasni.
Vézna, vörös hajú, szeplős kissrác gubbasztott 1969. július 20-án Csillaghegyen, egy Ady Endre utcai kert almafáján. A legfelső ágig mászott, és kartonból készített, lencsékkel teleragasztott távcsövön át kémlelte órákon át az eget. Neil Armstrongék aznap léptek a holdra, és tízéves magyar rajongójuk abban bízott, hogy amikor a holdkomp visszaindul az anyaűrhajóra, ő is látni fogja, ahogyan bekapcsolják a hajtóműveket. Nem látta, de nem keseredett el. Hamarosan már rádiót bütykölt az éléskamrában, onnan vezetett ugyanis létra a padlásra, ahol a kacatok közt kihúzta a tetőre a buherált antennát, aztán izgalomtól remegő kézzel összekötötte a hiányzó csatlakozást, és várta a rádiófrekvenciás jeleket, fejhallgatóval a fején.
