Ultrahangvizsgálatkor az orvos vagy a szonográfus csak hallgat, hümmög, aztán megint hallgat, a percek óráknak tűnnek, majd behív egy kollégát, hogy nézze meg ő is. „A babának nincs szívhangja” – világszerte minden negyedik terhesség során szembesülnek az édesanyák ezzel a sokkoló mondattal. A 25 százalékos vetélési arány gyakorinak mondható, a társadalomban mégis tabutémának számít a magzati veszteség. Az #1a4ből kampány, amelyet egy szülési és magzati gyászra szakosodott tanácsadó terapeuta, Heim Tímea indított, ezeket a tabukat szeretné ledönteni szülész-nőgyógyászokkal, szülésznőkkel és egészségügyi szakjogászokkal együttműködve. Céljuk, hogy segítsenek a kommunikációban az egészségügyi dolgozóknak és az érintett családoknak.

Empátiával sokat lehet segíteni az elvetélő édesanyáknak. Fotó: Sebestyén László
Persze már most is vannak jó példák az abbamaradt vetélésen (orvosi kifejezéssel missed abortion) vagy vetélésen áteső kismamák egészségügyi ellátásában, de sok esetben nem tudnak vele mit kezdeni az édesanyákat ellátó egészségügyi dolgozók sem, pedig már empátiával is sokat lehetne segíteni. Ráadásul miután a nő a kórházból hazamegy saját családjához, gyakran ott is tabuként kezelik a veszteséget, így egyedül maradhat a fájdalommal, gyásszal. A közbeszédben elő-elő jön a téma, legutóbb például Mundruczó Kornél és felesége, Wéber Kata közös filmje, a Pieces of a Woman irányította rá a figyelmet, de messze vagyunk még Európától. A zsigerből jövő, „Majd lesz másik”, „Fiatal vagy még”, vagy „Örülj, hogy van már 1-2-3 vagy akárhány gyermeked” mondatok ütnek a legnagyobbat az ilyen helyzetekben, és nincs is helyük.
De akkor mit lehet ilyenkor mondani? Ki segít a Facebookon megtalált sorstársakon kívül? Heim Tímea terapeutával és az #1a4ből kampányhoz szülész-nőgyógyászként csatlakozó dr. Kopp Dórával beszélgettünk.