Zakó helyett atléta, bőrcipő helyett mintás zokni, vasalt nadrág helyett otthoni mackó – jobb híján így járunk színházba a járvány alatt. Több színház is elkezdte tartalommal megtölteni az online teret, a társulatok egy része már így vagy úgy, de elérhető a világhálón. Kérdéses, hogy a nézők hozzászoknak-e valaha a streamelt színházhoz: egyelőre van kereslet, de nem tudni, fennmarad-e a járvány után. De hogy profitábilissá válhat-e egy színházi felvétellel és közvetítéssel foglalkozó cég? A SzínházTV épp ezzel a szolgáltatással tűnt fel novemberben, a lehetséges megtérülés még évekbe telhet, az ötletgazdának viszont már a járvány utánra is vannak tervei.
Amikor márciusban először kellett online sörözni a barátokkal, nem hittem el, hogy működni fog, aztán csak hozzászoktunk. Mikor a jógaórát kellett a képernyőre helyezni, még szkeptikusabb voltam, de végül működött. Amikor először meghallottam az online színház ötletét, legyintettem: mi fogja pótolni a személyes élményt? A jelen idejűséget? A velem együtt érző, lélegző, síró és nevető közönséget?
Márpedig a járvány világában így járunk színházba: ahogy a meetingek, találkozók, állásinterjúk, úgy a színházi előadások is az online térbe költöztek.
