Sokakra nyomás nehezedik, hogy év végén, vagy csúsztatva, év elején vegyék ki az összetorlódott szabadságokat. Ám ez nem pihenést hoz magával, hanem további feszültséget: „mi van, ha elmegyek szabadságra és nem úgy alakulnak a dolgok, mintha bent lennék és magam felügyelném, hogyan is mennek a dolgok?” Vendégszerzőnk erre próbál választ találni.
„Muszáj kivennem a szabadságokat, csak nem tudom, mikor. De rám is férne, mert tizenkét-tizennégy órákat dolgozom”– mondja egy interjúalanyom és mondja még oly sok munkavállaló szerte a világon. De hogyan lehetséges ez? Milyen okok vezettek ide?
Amikor a mai technológiai viszonyok között, napra, órára meg lehet mondani, hogy egy műszaki berendezés mikor fog meghibásodni, akkor a vezetők, munkavállalók által aktívan eltöltött munkaórák száma egyáltalán ne lenne tervezhető?
