Sokszor mi vagyunk saját magunk legnagyobb kritikusai. Feszült helyzetekben úgy beszélünk magunkkal, ahogy azt mástól már nem fogadnánk el. „Elrontottam a prezentációt. Mindenki más jobb nálam. A gyerekem dühös lesz, amiért megint túlórázom.” Ne gondoljuk, hogy az önbírálat arra motivál minket, hogy jobban teljesítsünk. Az együttérző, motiváló beszélgetés magunkkal, azonban igen.
Az együttérző viselkedés magunk felé javítja a csoportban való működésünk hatékonyságát és ezzel könnyebben feldolgozhatjuk a kudarcot is. Azok, akik ezzel a technikával motiválják magukat, jobban viselik a pszichológiai nyomást, a magánéleti nehézségeket. Az egyik módja az együttérző viselkedés gyakorlásának, az, ha nem félünk beszélni magunkkal. Igen, szó szerint. Ehhez a Harvard Business Review adott néhány tanácsot.
Többféleképpen is szóba elegyedhetünk magunkkal. Ott a kedves, támogató kérdés, például, hogy „Mire van most szükségem?” Ezzel megadjuk magunknak a lehetőséget, hogy széles skálán gondolkozzunk és válasszuk ki, mi az, ami segít az adott szituációban. Máskor nagyobb önfegyelemre van szükség, de az együttérzést ilyenkor sem szabad elfelejteni. Ha rossz napunk van, de hatékonynak kéne lennünk, mondjuk azt: “Nem kezdheted el, amíg ilyen feszült vagy. Jó munkát akarsz végezni, érthető. Adj 90 percet a munkának, utána élvezd a nap további részét.”