A vizslatársadalom legprofibb szervezete azért jött létre, hogy vizslák és gazdáik együtt kiránduljanak. A Vizsla Túra élén az amúgy színházi rendező és online marketing szakember Tollár Mónika áll, Illatosúti Kornis Emmával együtt.
Tollár Mónika úgy építette fel az ország legnagyobb önkéntes, civil hobbikutyás szervezetét, hogy korábban nemhogy kutyája, de még kutyás ismerőse sem volt. Amikor tíz évvel ezelőtt befogadott egy két hónapos kisvizslát – aki aztán a lányregényekbe illő Illatosúti Kornis Emma nevet kapta (kicsit később, hogy mi köze mindehhez Kornis Mihály íróhoz) – éppen kutyás múltja híján kezdett el szervezkedni.
Barátokat akart találni magának és Emmának, közös sétákra vágyott, de senkit nem ismert, nem talált ilyen jellegű vizslás közösséget. Megteremtette hát maga! 2007 januárjában meghirdette az első vizslás túrát, és Emmával együtt nagy szemeket meresztettek, amikor 65 vizsla jelent meg a Kamaraerdőben a hozzájuk tartozó közel 150 kétlábúval együtt.
Tollár Mónika és Illatosúti Kornis Emma
114 túrán túl
A Vizsla Túra az elmúlt tíz évben Móni minden várakozását felülmúlta. Sejtette ugyan, hogy másban is megvan az igény a közös kutyázós időtöltésre, de hogy egy-egy alkalommal 800-900 vizslaszerető ember akarjon egyszerre sétálni az erdőben, arra nem számított. Márpedig a havi egy Vizsla Túrára könnyen összejön ennyi társ:
a közösségnek momentán 2500 regisztrált kutyatagja és a hozzájuk tartozó, körülbelül 5000 embertagja van (a Facebook követők száma 7500 fölött jár).
Már Móni sem egyedül viszi a szervezést, a körülbelül 40 fős önkéntes stáb jó előre kitalálja a túraútvonalakat (ezek általában félnapos kirándulások, időnként egész hétvégi programok), és feltűnő neonsárga pulóverben vagy kukásmellényben koordinálja az alkalmanként már kényszerűségből limitált létszámú sokaságot. A dolog szervezettséget és profizmust igényel: indulás előtt minden kutya bilétát kap, amennyiben nincs rajta (elkallódás esetére), menet közben a túravezetőknél walkie talkiek, egészségügyi csomagok és kakizacskók vannak, és minden alkalommal állatorvos is kíséri a csapatot (túrabalesetek és -sérülések esetére).
Közös pihenő a vízparton
A hiányból indított közösségépítés tehát abszolút siker. A Vizsla Túra lassan 10,5 éve nonprofit alapon, de profin működik, a szervezet kiadásait a kirándulásokon begyűjtött önkéntes hozzájárulásokból (1000 forint/kutya) fedezik. Egyetlen kudarc vegyül a sikersztoriba:
„Emma utálja az egészet…!”
Illatosúti Kornis Emma, akinek a kedvéért Móni az egészet kitalálta, valószínűleg féltékeny a többi vizslára, és egyáltalán nem kedveli a tömeges túrázásokat. Móninak ez hatalmas nagy bánata, de mivel úgy érzi, évek óta komoly felelőssége van a többi vizslatárssal szemben, nem hagyhatja abba a közös kirándulások sorozatát.
A színház örök
A hosszú szőke hajú, impulzív lány amúgy is olyan alkat, hogy amit szenvedélyesen csinál, azt tényleg úgy csinálja. Amit meg nem csinál, annak is szenvedélyesen fordít hátat – mint éveken keresztül a színháznak. Dramaturg szakon végzett, de már a Színművészeti Egyetem előtt, alatt és után is rendezni akart, és rendezett is. Diplomamunkája Kornis Mihály egy novellájának (a
Valaki című írás a Napkönyvből – amúgy egy árokban talált és ott hagyott kutyáról és az e feletti bűntudatról és alkotói válságról szóló írásnak) színpadi változata volt. Innen, illetve még a Színművészetiről az ismeretség és jó barátság az íróval, ami abban is megnyilvánult, hogy a menhelyről kihozott kölyökvizslát Kornis Mihály tizenegy évvel később a nevére is vette.
Kornis Emma (Névadó apja: Kornis Mihály író)
