Szepsy István, Gere Attila, Heimann Zoltán – csak néhányan a vezető borvidékeink vezető borászai közül, akiknek a pincéjében sétálva Kádár Hungary hordókat láthatunk. Ugyanez megtörténhetne velünk Ausztráliában, Kínában, Dél-Afrikában, Dél- vagy Észak-Amerikában, Új-Zélandon és Európa-szerte: a világ összesen 35 országában biztosan találnánk a Kádár-logóval billogozott magyar hordókból a borospincékben. Magyarország legtekintélyesebb és legrégebben működő, közel egymilliárd forintos árbevételű kádárüzemében valami különlegeset készítenek. A Kádár Hungaryről szóló cikkünk, a 69 éves cég története teljes egészében elolvasható a júliusi Forbes magazinban! Keresd az újságosoknál! Addig is, ízelítő a tartalomból.
1. Egyedi alapanyaggal dolgoznak
Az Északi-középhegység meredek, sziklás részein a kocsánytalan tölgy a szokásosnál lassabban, de sűrűbben nő, és nem vegyül más tölgytípusokkal, ami nagyon ritka. A sziklák tölgye (Quercus petraea) a hordókészítéshez használt tölgyfajok közül a legtömörebb. Sűrű szálú, hordóként használva aromás és alacsony tannintartalmú – ezt, és csakis ezt keresi a Kádár Hungary.
„Ami fát mi használunk, olyan fája senki másnak nincs a világon, máshol nem létezik ilyen mennyiségben ez a minőség. Nekünk a termőhely a lényeg, a terroir, mint a szőlőnél. A tölgy sem tudja, hogy ő éppen magyar vagy szlovák, csak a mikroklímát ismeri”
