Hosszú évek várakozása – és egy szivárgási botrány – után végre megjelent a The Last of Us Part II, hogy tanítson ezt-azt a gyűlöletről, a bosszúról és az emberi természetről. Kár, hogy a saját ambíciói alatt összeroppan a játék, ami, bár jó, valódi újdonsággal nem kecsegtet.
Bár a sikerjátékok világában magától értetődő üzleti lépés,
hogy kellő mennyiségű bevételt követően folytatást gyártanak a stúdiók, ezzel
szinte minden közismert játékot franchise-zá duzzasztva, akadnak kivételek,
amik esetében az újabb felvonás nem hogy jó ötletnek, de még kivitelezhetőnek
sem tűnik. Ez volt a helyzet a 2013-ban Playstation 3-ra (majd egy évvel később
Playstation 4-re) megjelent The Last of Us című játék esetében is.
Az amerikai Naughty Dog által fejlesztett posztapokaliptikus akciójáték a műfaj toposzait csúcsra járatva zombikkal, tragikus antihőssel, már-már szélsőséges erőszakkal és elsősorban lopakodásra fókuszáló játékmenettel operált, ezek azonban nem lettek volna elegek ahhoz, hogy ez legyen minden idők egyik legjobbnak tartott videojátéka.
