Húsvét harmadnapján Ausztria megtette az első lépést a korlátozások feloldására – ami azt jelenti, hogy a kisebb boltok kinyithattak –, mi pedig kíváncsiak voltunk, hogy az újranyitás mennyire látszik az utcákon, parkokban, boltokban. A környékbeli hegytetőkről a kilátás ugyanaz, mínusz kétszázötven ázsiai turista. Személyes hangú beszámoló Linz környékéről Haverinen-Varga Katalintól, aki máskor fordítani szokott a Forbesnak.
Napos, szeles áprilisi szombatra ébredünk Felső-Ausztriában, boldogan állapítom meg, hogy tökéletes nap lehetne sárkányröptetésre. Nagy kár, hogy nincs sárkányunk. Ha már így történt, eldöntjük, hogy mi fogunk röpködni, és hat hét social distancing után először távolabb merészkedünk a megszokott környékünktől: bebiciklizünk Felső-Ausztria fővárosába, Linzbe, megnézzük a főteret, majd onnan feltekerünk a helyi Citadellára, a Pöstlingbergre. Délután, ha még marad erőnk, bevásárolunk egy kertészeti áruházban.
Linz főtere: Aperol helyett
galambok
Az első meglepetés a Linz főterére rátelepedett szokatlanul nagy csend. Legalábbis ahhoz képest, ami itt szombatonként lenni szokott. Békésebb időkben ez a tér a szombati bolhapiacnak ad helyet, jobb oldalán (ahonnan a fotót készítem) egymást érik az olasz, görög és egyéb éttermek teraszai, ahol az asztalokon ebben az órában általában Prosecco és Aperol virít. Ehhez képest most alig páran sütkéreznek a padokon, főleg biciklisek, ők is csak átutazóban.