Hosszú késéssel, de végre befutott a Doom Eternal, hogy
ott folytassa a pokol démonjai ellen tűzzel, vassal, láncfűrésszel küzdő Doom
Slayer vérgőzös evangéliumát, ahol a 2016-os Doom abbahagyta. A pokolfajzatok
ezúttal a Földet akarják, étvágyukat azonban ártatlanok megkínzott lelkei
helyett ólommal csillapíthatjuk. Gázoljunk hát térdig a vérben és mentsük meg a
világot!
Bevallom, nehéz elfogultság nélkül beszélnem a Doomról, lévén gyermekkorom óta meghatározó élmények egész sorát köszönhetem a sorozatnak. Emlékszem, mikor először láttam futni az általános iskola számtechtermében: a piszkosszürke CRT-n feltűnt, ördögi vörösben játszó folyosókon ocsmány szörnyek hada állta egy osztálytársam útját, aki viszont hanyag eleganciával bepötyögte, hogy IDDQD, majd isteni erővel, sebezhetetlenül csapott szét a vérengző fenevadak között.
Fröcsögött a pixelvér, repkedtek a 256 színű belsőségek, én pedig azt gondoltam, ennél már semmi sem lehet királyabb.
