A 70. berlini filmfesztivál érdekfeszítő alkotásokban mutatta be a hatalommal való visszaélés legkülönbözőbb formáit. De a Berlinale maga is támadások célpontjává vált néhány megkérdőjelezhető döntés miatt.
Nem unatkoztak az idei Berlinale alatt azok, akik szeretnek a fesztivál kapcsán felmerülő botrányokon csámcsogni – minden évben akadnak vitatott filmek és témák, de most talán sikerült rekordot dönteni ezen a téren. Rögtön belenyúltak a tutiba azzal, hogy az alkotók tekintetében és a fesztivál stábjában is a nemi egyenlőség mihamarabbi elérését megcélzó, és erre tavaly más nagy fesztiválokkal hivatalos megállapodást is aláíró fesztiválként Jeremy Ironst kérték fel idén zsűrielnöknek, aki tevékenységét kénytelen volt magyarázkodással kezdeni. A színész ugyanis korábban a szexuális zaklatás bizonyos formáit bagatellizáló, melegházasság-ellenes és abortuszellenes nyilatkozatokat tett interjúkban, most azonban a fesztivált nyitó sajtótájékoztatón leszögezte, hogy nagyon is fontos dolognak tartja a nők jogait és a megvédelmezésüket, támogatja a melegházasságot és az abortusz szabadságát. És, hogy reméli, nem ez vonja majd el a figyelmet a fesztivál alatt.
Addigra a Berlinale már túl volt az Alfred Bauer-balhén: néhány héttel korábban nyilvánosságra került, hogy Bauer, a fesztivál első igazgatója, akiről az egyik díjat is elnevezték, magas rangú náci tisztviselő volt. A fesztivál gyorsan reagált, a díjat átnevezték a kissé suta „A 70. Berlinale Ezüst Medve-díjára”, és megbíztak egy kutatócsoportot azzal, hogy tárják fel részleteiben Bauer náci kötődéseit.