Rákanyarodik a csirkézők piacára a Zinggel már bizonyított Susánszky Ádám. A burgerező szépen robog előre, sikerült elindítaniuk a franchise-rendszert, és már egy vidéki étterem átadása is a rajtvonal felé kúszik, de közben az alapító kicsit háttérbe vonul, és új receptet próbál Budán: csirkézőt nyitott Crunchy néven.
A projekt ötlete nem új, Susánszky Ádám azt mondta, másfél-két éve ugrott neki először, de nem talált olyan csirketelepet, ahonnan megfelelő alapanyagot tudott volna szerezni. „Fontos, hogy legyen jó a takarmányozás, legyen ökológiailag minősített a terület, legyen hova kimenni, ha mozogni akar.”
Végül tavaly év vége felé sikerült két teleppel megállapodni, ami a nyitáskor jó ötletnek bizonyult, mert nem volt zökkenőmentes a rajt. „8-10 hét, amíg felnőnek a csirkék, a két ünnep között hívott fel az egyik telep tulajdonosa, hogy betörtek hozzájuk, és elvittek egy csomó eszközt, nem tudják teljesíteni a rendelést.” A Crunchy ennek ellenére meg tudott nyitni a másik telepről hozott csirkékkel, de hamar kifogytak a készletből.
Az étterem egyelőre csak pilot jelleggel működik az Allee bevásárlóközpont mellett, a fehérvári úti csarnok oldalában, ráadásul teljesen más megközelítést használtak, mint ahogy a Zingnél történne egy új egység nyitása.
„A Zing éttermei már tervezőasztal mellett készülnek, amire célirányosan rá tudunk önteni hatvan-nyolcvan millió forintot.”
Az alapító hozzátette: „Itt a saját kezünkkel csináltunk mindent, ötmillióból kihoztuk. Ahogy a Zingnél is anno, itt is Csanda Eszterrel közösen a saját megtakarításunkból finanszíroztuk, nem akartuk elvinni a drága beruházás irányába, a hangsúly végig a termékfejlesztésen volt.” Persze ehhez hozzá van igazítva a méret és a design is, a Crunchyba jó másfél tucat ember fér csak be, a design szerves részét képezik az egyszerű OSB lapok is.
A Crunchy ennek ellenére nem olcsó, ha abból indulunk ki, hogy csirkét adnak, aminek a bolti ára kilónként egy ezres környékén mozog, de Susánszky szerint a nem nagyüzemi körülmények között nevelt csirkehús felvásárlási ára a jó minőségű angusét is verheti, és szerinte az emberek szemléletmódja sem tükrözi a valóságot. „A csirke nem tálcán terem a hipermarket polcain. Az egy önálló entitás. Két szárnyhoz le kell ölni egy csirkét. Nálunk 25-50 csirke fogy el egy héten, többet nem is nagyon tudnának hozni, mert abból egy idő után már nagyüzemi tartásra kéne átállniuk. Ezért van, hogy limitáltan tudunk csirkeszárnyat adni egy vevőnek, mert egy délelőtt alatt elfogyna az összes.”
A budapesti Le Poulet is a tanyasi csirkére esküszik, bár náluk a vevőközönség is tehetősebb. „Egyre kritikusabb a vendég szerintem, aminek köszönhetően az elvárásai is nagyobbak, kifinomultabbak” – mondja Moka Tünde, ügyvező, konyhafőnök. Amikor beszállítókat kerestek, a határon túl is próbálkoztak, de találtak Magyarországon olyan telepet, aki a nekik megfelelő minőséget tudja szállítani.
„Fontos szempont volt, hogy ne agyontömött, antibiotikumon élő csirkéket adjunk a vendégeinknek, hanem tényleg adottak lehető legkedvezőbb feltételek számukra,
azaz: legyen elegendő helyük, külön kapirgáló rész, helyi növényekkel és gabonával etessék őket.
Ami még megnyerő volt ennél a csirketelepnél, az a kerítésre kihelyezett táblácska, amire az volt írva: ne dudálj, mert ezzel zavarod a csirkéket!” –teszi hozzá.
Susánszky Ádámnak a Crunchy indításával a Zingtől kicsit hátrébb kellett lépnie, ezért tavaly már elkezdtek felsővezetést létrehozni a cégnél, jelenleg egy kereskedelmi vezető felel az éttermekért és a területi vezetőkért – a Crunchyban viszont még mindenki betanul, sőt most fél évig ő áll a pult mögött. Az alapító ennek ellenére bizakodó, azt mondja, ha fél évig tudják tartani azt a szintet, ami most a nyitáskor már megvan, akkor elégedett lesz. „Nem vagyunk drágábbak, mint egy normál fast casual lánc, a Padthai alatt vagyunk 20 százalékkal, a Vapiano alatt 25 százalékkal, és lekövethető forrásból van az étel” – teszi hozzá.
Fotók: Puskás Nóra/ Socially
