Teljesen biztos, hogy ha a kétezres évek elején–közepén lett volna Forbes Magyarországon, írtunk volna a Teveclubról. Ha a fél magyar internet nem is, több százezer ember látogatott el az oldalra hétről hétre, hogy megetesse és trükkökre tanítsa virtuális kedvencét, vagy datolyákat vásároljon emelt díjas sms-ekért cserébe. A Teveclub csapatát már nem egyszer keresték meg felvásárlási szándékkal, és úgy tűnt, nemcsak a magyar, hanem az európai és az amerikai piac is bevehető. Aztán jött a válság, néhány rossz üzleti döntés és az egyre több magyar nyelvű weboldal, a teveclubos keménymag pedig egyre kisebb lett. Az alapító, Juhász Balázs időközben kiszállt, hatodik éve él Németországban, de az oldal a mai napig működik. A Teveclub sztorija.
Az életem közel kétharmadát úgy éltem le, hogy volt tevém. Nyolcéves voltam, amikor először felmentem az oldalra: a betűket már ismertem, de a számítógép billentyűzete ismeretlen terep volt, édesanyám regisztrálta őt helyettem. Gyorsan tanult: az első lecke az álldogálás volt, később jött a síelés, viccmesélés, regényírás, és – az örök sláger – a rendőrködés; majd, ahogy az oldal is egyre jobban fejlődött, az elvadultabb dolgok (tökfejkedés, banánszüretelés és almadobálás).
A tevém végül tavaly feladta a küzdelmet, és vannak-dolgok-amiket-el-kell-engedni alapon úgy döntöttem, nem élesztem újra emeltdíjas sms-sel, viszont boldog-boldogtalannak beszámoltam a haláláról. Kétféle reakciót kaptam: a mai napig aktív teveclubos ismerőseim együttéreztek velem, mindenki más pedig megütközve nézett rám – nem azért, mert 17 évig viszonylag aktív felhasználó voltam, hanem mert azt hitték, a Teveclub már réges-rég eltűnt az éterben a Myvippel és az Iwiw-vel együtt.
